Kezdjük talán az elején…:
Felöltözött. Nem, inkább kiöltözött.. Pedig nem is akart annyira menni. Fölszállt a buszra, sokkal előbb elindult, mindig előbb ér oda… bárhova. Tegnap is. Unalmában olvasott a buszon. Programfüzetet. Kidobhatót. Véletlenül felnéz a keletinél és összeszorul a szíve. Ott van. Egy nővel. Kacarászik, kacarászik, akinek tegnap még meg akarta menteni a lelkét, a szívét. Most valakivel nevetgél mentében. Sétálgat. Piros sapka, a lánynak hosszú szőke haja van…. Megszakadt a szíve. Kapkodta a levegőt. Tehát ennyi. Tudta Ő hogy ennyi. De most tényleg ennyi. Nem ír neki. Nem ír senkinek. Visszabukik a füzetbe. Az a biztos. Metró. Nagyvárad tér. Nem találja a Bárkát. Így már nem is baj, hogy olyan korán odaért. Rágyújt. Szokta. Várakozási időtöltés. Mennyivel jobb lenne, mondjuk almát enni. De ezt is szereti. Kívülről bámulja a Bárkát. Huhh… KULTÚR HAJÓ”…Aztán a Tanár Úrral az ijedtségre egy sör… „Jegyezd meg, minden ijedtségre egy sör!” Liliom. Egy csirkefogó élete és halála. Muskátné: „Ott a népművészet, az való neked. Művész vagy te. Nem vagy te tisztességes ember.” Meglepő rendezés. Mozgatják a nézőt. Bevonják, legyen aktív… Álljon fel, üljön le, sétáljon. Pedig az elején azt hitte, hogy egy falat fog bámulni két órán keresztül. … Aztán a szünetben azt mondta neki az Alföldi: SZIA… És akkor elszédült. Tudja, hogy meg se tudna szólalni, ha véletlenül be kellene neki mutatkozni. Nem is érti hogy pirulhat fülig, ha egy ember csak hozzá szól. Vajon tudja a köszönő, hogy ez mennyit jelent annak, akinek köszönt? Dehogy tudja… Nem is érdekli. Vége a darabnak. Gondolkodik a metróban, hogy leszálljon-e … bemenjen-e… csak egy második sörre, hisz minden ijedtségre egy sör… de nem. Okos volt. Nem szállt le. Ferenciek tere. Hetesre
vár. Vadul meséli telefonon a köszönés minden körülményét. Aztán mosolyog. Megjelenik mellette Máté Gábor. Akivel a nyáron találkozott. Az összpróbán egy egész napot mászkált vele és kíséretével Balatonföldváron, ahol színészpalánták jeleneteit nézegették egész nap. Bár hangosan köszönt, a színész-rendező zavartan biccentett vissza. Természetesen nem tudta hova tenni…. Vajon ez a köszönés kinek jelentett többet…???
2006.10.6. Bárka: Liliom