Szokásos vasárnap délutáni program, hogy mozi. Hát akkor moziztam. Találtam egy korongot, rajta csak egy szám, megnéztem. Tégla. Hallottam már róla. De nem az én műfajom. Az elméletem az az, hogy miért nézzek lövöldözős, rettegős, sírós filmeket, ha retteghetek, félhetek, sírhatok az életben eleget... (Mondjuk nem szellemektől, meg üldözős gyilkostól, meg ilyenektől, de akadnak...) Mindegy. Nagy úr az unalom meg a semmittevés és megnéztem. Jack Nicholson, Matt Damon és Leonardo DiCaprio neve és nem utolsó sorban MARTIN SCORSESE éppen elég védjegy volt ahhoz, hogy erőt vegyek magamon...
Elképesztően jó film. Az elmúlt fél évben talán nem is láttam ennél jobb filmet. Akárki akármit is mond, Leo jó színész. Bebizonyította, hogy tud fiatal szerelmes lenni, király és csaló és minden. Engem mindig meggyőz. A véres gyémántokban is, most a Téglában is. Szóval Leo fan lettem egy délután alatt. Scorsese-t pedig talán A taxisofőr óta mindenki elismeri, az én szívembe a Cápamesével is belopta magát. Nem csoda, hogy számos arany szobrocskát elvitt már ilyen-olyan fesztiválokról. A tégla is megérdemelte. Nekem nagyon tetszett.