Szóval Nemzeti. Szóval az ember lánya(én mindenképp) azt várná, hogy ha már nemzeti, akkor mondjuk KLASSZIKUS darab.. és a darab klasszikus.. Játszanak ott Farsangot, Sárga liliomot, Tartuffe-t, A mestert és margaritát... És holnap lesz a prömier... Csongor és Tünde...
Legutóbb (a Farsangon) máshogy nézett ki a nézőtér... Hát persze... Valami eszméletlen építmény... már az első szó előtt gyűlölöm a darabot... Pedig nem kéne... A színészek már letettek valahol, valmaikor, valamit az asztalra... Szóval nem ettől kellene félnem... Mégis... Villanyoszlop.. mint almafa... S a hangsúlyok...mintha egy középiskolás szavalóverseny zsűrije lenne a közönség.. nagyon remélem, hogy a sőszereplő hölgyeménynek legalább szexuálisan örömet okoz ez a darab ( vagy így vagy úgy) mert különeben nem is értem hogy és miért került oda... Persze, hogy dicsérjek is... Voltak elképesztő megoldások, amelyeket bizonyosan mások szívesen elcsennének... Áldoztak az egyedi jelmezre, melynek ihletője valójában egy futurisztikus divatbemutató lehetett valamikor, esetleg nem tudták hasznosítani a műanyagot a színház büféjében ... Egy két esőkabátot elfogadnék... A számomra ellenszenves X lábú focista viszont tagadhatatlanul emelt az előadás fényén... Illetőleg volt egy beszélő szereplő, aki (nem is értem hogy lóghatott ki a többiek közül) Jól értelmezte a mi KEDVES Vörösmartynk versbe szedett gondolatait és oly módon volt képes azt kifejezni, hogy a közönség szmára érthető legyen és világos... a Mi "DÓRÁNK" hát ismét domborított... Elfogult vagyok, hiszen eddig mindenben tetszett, amiben láttam... Magyar díva, ki nem díva alkat.. Számomra abszolúte.. SZóval Kalcikus élmény volt... ( A szó direkt és nálam ma eme értelmet nyert...Remélem van üzenete
)
Szóval még mindig valahogy az értelmezhető és világos színházat szeretem. Alacsony költségvetés, játszható darab, tehetséges színészek és értelmezhető rendezés... Asszem már évtizedek óta ezen pár ok, ami miatt megtelnek a kasszák...
Zene, kutya, gyerek... szerelem, ármány, csalás, gyilkosság... Klasszikus témák, egyszerű, kultúrára éhes embereknek...
Valló úr? Való ez? ... KICSI kiegészítés: Tartozom egy vallomással.. Dolgozzon a Valló mással...
Hogy? Mélyebben kellett volna? Más távlatból? Felszínes volt.. Bennem nem indított el semmit... S ha már ugye, mint azt írtam is Nemzeti... Jó jó... legyen picit mai... Mert ugye kell egy kicsit formát bontani, hogy eladható legyen.. mert a lerágott klasszikusat ki veszi meg (én megvenném)... De mondjuk, ha nem indít el bennem egy folyamatot, hogy IGEN... Ezt a szegény eredeti alkotó gondolhatta így is vagy esetleg MÁRA ez lenne az üzenete... De nem. Önkényesség volt benne. Magamutogatás. Nem volt igazán alternatív és nem volt egy szemernyit sem klasszikus. Ha formában marad (színpadon), akkor azt mondom, jó... Legyen az a szánalmas villanyoszlop egy almafa ... mert hogy egy színműíró klasszikus szavait elevenítsem pontatlanul: Ha a néző elhiszi, hogy a festett tó víz és elhiszi, hogy a zöld kárpit fű, akkor elhiszi, hogy a feleség nem ismeri fel a katonának álcázott férjet...
DE én csak akkor hiszem el, hogy ha keretben van... Ha beszorítják azt a helyére.. a színpadon elhiszem, de a nézőtérből kinőtt oszlop picit sem volt almafa... ez a nő nem volt tündér se Tünde se... Bocsássák meg nekem, de DR. Jánosunk nem volt Csongor... nem hittem el neki, hogy az. Azt hiszem itt kezdődik...
Anyánk mindig azt kérdezi, (ott ahol a kenyeret kenem és ahol a citromos vizet keverem) hogy hittünk-e nekik... Elhittük-e,amit láttunk...
ÉN NEM HITTEM EL!
S lehet hogy a közönség 98% elhitte.Engem nem győzött meg. Sajnálom. Ettől lehet zseniális, ettől lehet újszerű... színpadképileg (ami nem színpad) pláne. Ettől lehet drága (mert az volt) .... Valahol itt veszítem el ebben az évadban... Amikor meg kell magyarázni, hogy a mosógép tenger... szimbólum.. Nem vagyok AKADÉMIA tag, nem vagyok egy lángész.. de annyira tartom magam inteligensnek, hogy utalásokból következtessek (visszaugranék a tó-fű példára és még lehetünk elvontabbak is...) De nem hiszem el, hogy bárki meg tudna magyarázni nekem egy testvéri csókcsata koncepciót a Vízkereszt végén... Ennyire elkorcsosult a világunk? vagy ennyire át kell értelmeznünk a klasszikusokat? Nincs elég friss, fiatal 21. századi írónk? Dehogynincs! Nincs elég regény, amit adaptálni lehetne? Nincsenek ötletek? Hányszor, de hányszor rágták le a csontot... Ahh..
ÖTLET: Kellene egy bizottság.. a nézők érdekében... Ami eldöntheti, hogy évadonként hány klasszikust lehet újraértelmezni.. Nem? Pályamunkák készülnének és ötletbörzék... Így a felhíguló színésztársadalomnak lenne munkája... A közönségnek pedig megmaradna a jó ízlése, ha van egy szűrő... Ahh most igen.. kicsit visszanyúltam... egy másik korhoz.. túlkapásaim vannak.. Felháborodtam.. Készültek már zseniális értelmezések.. változtatások.. nézhetőek (Víg Vihar, Bárka Hamlett) És jöttem már el TereskovaAhogytetszikBodolay... darabról félidőben... Itt görbüljek, ha ezen kívül hagytam volna el szünetben darabot...
Szóval neeeem... Ez nekem sok... HAGYJÁK BÉKÉN AZ ÖREG LÁNDZSARÁZÓT és dolgozzanak át mást.. Dolgozzanak át sikertelen darabokat sikeressé... Ezt egyszer már Vili megírta és évszázadok óta játszák... Ez már asszem bizonyított.. Keressenek mást, amit olybá szét lehet barmolni... AHOGY AZ TETSZIK!
2006-11-17 Nemzeti színház Csongor és Tünde
Legutóbb (a Farsangon) máshogy nézett ki a nézőtér... Hát persze... Valami eszméletlen építmény... már az első szó előtt gyűlölöm a darabot... Pedig nem kéne... A színészek már letettek valahol, valmaikor, valamit az asztalra... Szóval nem ettől kellene félnem... Mégis... Villanyoszlop.. mint almafa... S a hangsúlyok...mintha egy középiskolás szavalóverseny zsűrije lenne a közönség.. nagyon remélem, hogy a sőszereplő hölgyeménynek legalább szexuálisan örömet okoz ez a darab ( vagy így vagy úgy) mert különeben nem is értem hogy és miért került oda... Persze, hogy dicsérjek is... Voltak elképesztő megoldások, amelyeket bizonyosan mások szívesen elcsennének... Áldoztak az egyedi jelmezre, melynek ihletője valójában egy futurisztikus divatbemutató lehetett valamikor, esetleg nem tudták hasznosítani a műanyagot a színház büféjében ... Egy két esőkabátot elfogadnék... A számomra ellenszenves X lábú focista viszont tagadhatatlanul emelt az előadás fényén... Illetőleg volt egy beszélő szereplő, aki (nem is értem hogy lóghatott ki a többiek közül) Jól értelmezte a mi KEDVES Vörösmartynk versbe szedett gondolatait és oly módon volt képes azt kifejezni, hogy a közönség szmára érthető legyen és világos... a Mi "DÓRÁNK" hát ismét domborított... Elfogult vagyok, hiszen eddig mindenben tetszett, amiben láttam... Magyar díva, ki nem díva alkat.. Számomra abszolúte.. SZóval Kalcikus élmény volt... ( A szó direkt és nálam ma eme értelmet nyert...Remélem van üzenete
)Szóval még mindig valahogy az értelmezhető és világos színházat szeretem. Alacsony költségvetés, játszható darab, tehetséges színészek és értelmezhető rendezés... Asszem már évtizedek óta ezen pár ok, ami miatt megtelnek a kasszák...
Zene, kutya, gyerek... szerelem, ármány, csalás, gyilkosság... Klasszikus témák, egyszerű, kultúrára éhes embereknek...
Valló úr? Való ez? ... KICSI kiegészítés: Tartozom egy vallomással.. Dolgozzon a Valló mással...
Hogy? Mélyebben kellett volna? Más távlatból? Felszínes volt.. Bennem nem indított el semmit... S ha már ugye, mint azt írtam is Nemzeti... Jó jó... legyen picit mai... Mert ugye kell egy kicsit formát bontani, hogy eladható legyen.. mert a lerágott klasszikusat ki veszi meg (én megvenném)... De mondjuk, ha nem indít el bennem egy folyamatot, hogy IGEN... Ezt a szegény eredeti alkotó gondolhatta így is vagy esetleg MÁRA ez lenne az üzenete... De nem. Önkényesség volt benne. Magamutogatás. Nem volt igazán alternatív és nem volt egy szemernyit sem klasszikus. Ha formában marad (színpadon), akkor azt mondom, jó... Legyen az a szánalmas villanyoszlop egy almafa ... mert hogy egy színműíró klasszikus szavait elevenítsem pontatlanul: Ha a néző elhiszi, hogy a festett tó víz és elhiszi, hogy a zöld kárpit fű, akkor elhiszi, hogy a feleség nem ismeri fel a katonának álcázott férjet...
DE én csak akkor hiszem el, hogy ha keretben van... Ha beszorítják azt a helyére.. a színpadon elhiszem, de a nézőtérből kinőtt oszlop picit sem volt almafa... ez a nő nem volt tündér se Tünde se... Bocsássák meg nekem, de DR. Jánosunk nem volt Csongor... nem hittem el neki, hogy az. Azt hiszem itt kezdődik...
Anyánk mindig azt kérdezi, (ott ahol a kenyeret kenem és ahol a citromos vizet keverem) hogy hittünk-e nekik... Elhittük-e,amit láttunk...
ÉN NEM HITTEM EL!
S lehet hogy a közönség 98% elhitte.Engem nem győzött meg. Sajnálom. Ettől lehet zseniális, ettől lehet újszerű... színpadképileg (ami nem színpad) pláne. Ettől lehet drága (mert az volt) .... Valahol itt veszítem el ebben az évadban... Amikor meg kell magyarázni, hogy a mosógép tenger... szimbólum.. Nem vagyok AKADÉMIA tag, nem vagyok egy lángész.. de annyira tartom magam inteligensnek, hogy utalásokból következtessek (visszaugranék a tó-fű példára és még lehetünk elvontabbak is...) De nem hiszem el, hogy bárki meg tudna magyarázni nekem egy testvéri csókcsata koncepciót a Vízkereszt végén... Ennyire elkorcsosult a világunk? vagy ennyire át kell értelmeznünk a klasszikusokat? Nincs elég friss, fiatal 21. századi írónk? Dehogynincs! Nincs elég regény, amit adaptálni lehetne? Nincsenek ötletek? Hányszor, de hányszor rágták le a csontot... Ahh..
ÖTLET: Kellene egy bizottság.. a nézők érdekében... Ami eldöntheti, hogy évadonként hány klasszikust lehet újraértelmezni.. Nem? Pályamunkák készülnének és ötletbörzék... Így a felhíguló színésztársadalomnak lenne munkája... A közönségnek pedig megmaradna a jó ízlése, ha van egy szűrő... Ahh most igen.. kicsit visszanyúltam... egy másik korhoz.. túlkapásaim vannak.. Felháborodtam.. Készültek már zseniális értelmezések.. változtatások.. nézhetőek (Víg Vihar, Bárka Hamlett) És jöttem már el TereskovaAhogytetszikBodolay... darabról félidőben... Itt görbüljek, ha ezen kívül hagytam volna el szünetben darabot...
Szóval neeeem... Ez nekem sok... HAGYJÁK BÉKÉN AZ ÖREG LÁNDZSARÁZÓT és dolgozzanak át mást.. Dolgozzanak át sikertelen darabokat sikeressé... Ezt egyszer már Vili megírta és évszázadok óta játszák... Ez már asszem bizonyított.. Keressenek mást, amit olybá szét lehet barmolni... AHOGY AZ TETSZIK!
2006-11-17 Nemzeti színház Csongor és Tünde
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése