Piros betűs ünnepnap volt a naptáramban október elseje, mert megjelent az ÉN ÍRÓM új könyve. Persze mikor máskor legyen az ember zsebe üres, mint ilyenkor. Szeptember-október.... a nyári aranytartalék már az első héten elfogyott. Szóval még hétfőig várnom kell a piros kötésű könyvre. Addig viszont vigasztal az a tény, hogy a magyar könyvvásárlási szokások a média és a reklámok tükrében élnek. Fogyasztói társadalom szépségei... ebből kifolyólag békésen állhatok a villamos vagy troli megállójában és a vállam felett visszapillantva a jól ismert, összehasonlíthatatlan szempár tekint le rám. Sőt, ha ellátogatok némely honlapokra, valamely szélén bizonyosan ott villog a reklám a piros könyvvel és Egy karbafont kezű íróval.
Ízelítő a sorok közül:
"A te alapelved az volt - nagyobb baj, hogy lépten nyomon hirdetted is -: fölvilágosult férfiúként lenézed, ha a nemi szerveket valaki magántulajdonnak tekinti. Ú, de jól hangzott! Méltón Johann Wolfgang Goethe avatott kutatójához."
"MINT BÁRKI MÁS.
Rémes. Ki akar átlagember lenni?
Jánoska világos pillanataiban hajlamos beismerni, hogy ő bizony, minden törekvése ellenére, átlagos maradt."
Jah és nem utolsó sorban: "Ki a franc az a Goethe?"
Vámos: Utazások erotikába
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése