Ártatlan folyó

26 éves. Én meg sárga vagyok tetőtől talpig... Érdekesnek hanzik az élete.Lassan zöld leszek, ahogy meséli.... Úgy beszél, mintha egy királylányról mesélne. Ott ül azzal az emberrel, akinek a tehetségéért a tudásáért a fél karomat odaadnám (a balt, mert a jobbal írok). Kimért és affektál. Az új könyvéről beszél, meg hogy 23 éves volt, amikor az első... És én is! Annyi. Pont most leszek. Nekem is kell... Nem olvastam. Egy szót se. Úgy beszél az új könyvéről, olyan téma, ami érdekel, gonolom ott, hogy majd el is olvasom, mert engem ez érdekel. Üvegfalak meg határok átlépése. ... egy emberben több vér folyik. Ide is meg oda is… Úgy beszélt az írásáról… Az írókról. Annyira irigyeltem. Olyan szavakat mondott ott és akkor, ahogy ült abban a sárga fotelben, nekem meg zsibbadt a lábam, mellettem egy frissen mosdott göndör fiú, aki nagylelkűen felajánlja az álló helyét, hogy majd onnan jobban látok én meg a falat választom, mert az biztos menedék, támasztjuk egymást. Hangosan nevetek. A göndör is. A fekete nő meg a fotelban az én szavaimat mondja…”Hogy nem sértődnek-e meg? Nem tudom. Miért róluk? Mert ezek az emberek, akik körülöttem vannak, akik inspirálnak…” Gondolkodom. Eddig semmi újat nem mondott, amit lophatnék…"Ezeknek az embereknek ismerem a lelküket, a szívüket…” Aztán a későbbiekben kiderült, hogy nem ismeri csak azt hiszi, hogy ismeri, de ilyenek vagyunk. Azt hiszi az ember, hogy senki nem tud már neki meglepetést okozni, aztán téved. Ezzel megint nem mondott semmi újat. „Könyörgöm! Ne kelljen már megmagyaráznom, hogy mit miért írok, ezek az én érzéseim, az én lelkem. Ha hasonlóságot fognak felfedezni, akkor hasonlóságot fedeznek fel. DE AZ én voltam, ez egy inspirált történet, amit Ő inspirált én meg hozzátettem valamit.” Kedves és sokat tapasztalt író Úr elmondja, hogy igen, nagyjából erről szól az írói munka, hogy ilyesmiket ír az ember. Aztán azon gondolkodom, hogy ez a pszicho végül az élete. Akkor meg miért nem lehet író, miért festő? Miért Klára? Aztán azt gondolom, mikor kezembe veszem a Könyvjelzőt, hogy ilyet én is... Csalódás. Már nem akarom elolvasni. Egy órás beszélgetésből minden érdekeset megtudtam róla. Két oldalnyi idézetből a hangulatát is ismerem és akkor már azt gondolom, hogy ilyet én nem is akarok…

Aztán azt kérdezik a sárga fotel fekete nőjéről, hogy kiknek? Azt mondja, hogy az olvasóknak, de persze ki ne örülne, ha a szakma is… Affekta, média, fekete, démoni… próbáltam, kerestem… NEM megy...

Göndör kérdezi, hogy gyakran járok-e ide...kis baráti csevegés. Hülyén kezelem. Válaszolgatok. Göndör érdeklődik, hogy merre visz az utam haza én meg hebegek és habogok, hogy bent ül ismerős... aztán reméli, hogy még összefutunk, - én meg remélem, hogy reméli és nem csak mondja, hogy reméli - mondom biztosan itt, biztosan.... aztán múlt csütörtökön mégsem....

2007-04-24. Vámos Klub Tisza Kata